Ha arra ébredek
Kezek simítottak végig a szép, puha bőrön, miközben a nevét suttogta. Ajkai végigszántották a nyakát a mellét a hasát és……..
- Shania ébredj – kiáltotta egy friss hang.
A fiatal, sötét hajú lány álmosan morgott valami válasz félét, miközben megfordult. Az ajtó mögött álló alak azonban újra szólt.
- Ha nem kelsz fel rá fognak jönni, hol is voltál tegnap este.
A lány erre úgy ugrott ki az ágyból, mintha fegyverrel fenyegették volna. Egyből az ajtónál termett nagy sebességgel ki is nyitotta. Vele szemben a nagynénje állt.
- Isi ne kiabálj, még meghallják – suttogta.
- Értem. Siess, el fogsz késni a suliból.
Shania visszament a szobájába, és összekapta magát. Sietve kapkodta össze a táskáját, miközben a tegnap esti ruháit próbálta eltűntetni a kíváncsi szemek elől. Miután végzett lefutott a lépcsőn be egyenesen az étkezőbe, ahol a családja többi tagját találta.
- Már megint későn keltél. Ráadásul úgy nézel ki, mint aki két órát aludt összesen – nagyapja hangja szigorúan csengett a fülekben.
- Sokáig tanultam.
- Helyes. Legalább hasznosat tettél. Kár, hogy álmosnak tűnsz. A végén még azt hiszik, te is lementél a többiekkel tivornyázni.
- Ugyan apa, hisz nem engedted el.
- Nem is kell neki ilyen társaságba keverednie.
- Ez csak egy ártatlan buli volt nagyapa – halkan beszélt, bár legszívesebben üvöltött volna.
- Figyelj ide kisasszony.
- Induljunk Shania, a végén elkésel.
A lány gyorsan felkelt búcsút vett és bevágódott nagynénje kocsijába. Dühösen bámulta az utat, mellette Isi mosolyogva vezetett.
- Mesélj, milyen volt a buli.
- Honnan tudod, hol voltam?
Meglepetésére a nő elnevette magát.
- Én is ezt csináltam. Kimásztam az ablakon át a fára onnan le.
-Tényleg – meglepetten nézett a nőre.
- Apa már akkoriban is nagyon szigorú volt velünk. Anyád betartotta a szabályokat, de engem nem lehetett bezárni estékre.
- Majdnem lebuktam. Nagyanya felébredt, ki is nézett az ablakon. Szerencsére nem látott meg. Nagyapa rögtön körbejárta volna a lakást.
- Az biztos. Szóval, mi volt?
- Semmi különös. Ittunk, beszélgettünk és táncoltunk. Ennyi.
- Igen? Akkor nem kockáztattál volna.
- Na jó. Nem csak ez volt.
- Felszedtél egy helyes fiút?
- Nem! Nekem csak egy pasi kell.
- Remélem hamar összejöttök.
- Kétlem. Más tetszik neki.
- Ugyan, ki volna nálad érdekesebb és szebb?
- Bella Swan.
- Mr. Swan lánya? Neki van barátja.
- Edward Cullan elköltözött, ha nem tudnád. Már nincs akadály előtte.
- Shania, te kiről beszélsz?
- A srácról, aki tetszik nekem.
- Gondoltam, hogy hívják?
- Titok.
- Remélem nem valamelyik indián kölyök az. Apa megölne, ha rájönne. Ezt biztosan megtudná.
- Szó sincs ilyesmiről.
Hallgattak mind a ketten. Isi remélte, unokahúga nem tesz semmi butaságot. Félt. Félt, hogy olyan valakibe lesz szerelmes, aki fájdalmat okoz neki. Ismerte jól a családi történetet. Shania igazi lázadó volt, csendes formában. Ritkán tört ki, de akkor iszonyat jelenetet rendezett.
Eközben az említett lány az éjszakáról gondolkozott. Elment, de nem sok értelme volt. A fiú nem is figyelt fel rá igazán, talán két szót váltottak egymással. Nem haladtak túl jól a dolgok. Remélte, talán érdeklődni fog iránta. Isi hangja hozta vissza a valóságba.
- Délután találkozunk.
- Lana hazavisz. Szervusz – kiugrott a kocsiból, majd elindult az autó felé.
A suliban sóhajtva nézett körül, de barátait nem látta. Elindult az osztály felé, de egy idősebb fiú nekiment. A könyvei sikeresen kiestek a kezéből.
- Nem tudsz vigyázni – kiáltotta utána.
Megfordult, hogy összeszedje a könyveit, azonban az előtte álló személy a kezébe nyomta.
- Köszönöm.
- Nincs mit – kezébe nyomta a lány holmiját és bement az osztályba.
A lány követte, majd megpillantotta barátnőjét.
- Shania! – a barna hajú lány vidáman integetett.
- Lana. Azt hittem ma nem jössz suliba.
- Majdnem úgy volt. Hasszán felébresztett és közölte velem, ha nem állok neki készülődni, bevág a zuhany alá.
- A bátyád eléggé agresszív.
- Arab, mit vársz tőle. Nem a bátyám.
- Jó akkor a mostohatestvéred.
- Sziasztok – ült le melléjük egy sötétebb bőrű, fekete hajú lány.
- Marina. Te nem Spanyolországban vagy?
- Lana te vak vagy. Visszajöttünk, ugyanis a nagyapámnak nincs semmi baja, csak a gyomrát rontotta el.
- Örülj neki. Nem kell temetésre menned – Shania rámosolygott.
- Persze, de ott kellett hagynom Carlost.
- Carlos? Ő a barátod?
- Igen Lana.
- Ő nem Kaliforniában él?
- Hazament néhány hétre. Még ott marad pár napig. Inés biztosan rástartol.
- Az unokatestvéred nem olyan szép, mint te – vigasztalta Shania.
- De ott van. Ez a lényeg – sóhajtotta a lány.
- Figyelj, ha annyira nem bízol benne..
- Shania, fejezze be a beszélgetést! Mégis, mit képzel magáról? Azonnal jöjjön ki!
A lány felállt, fejében gyilkos indulatokkal elindult a tanárhoz. Sose kedvelte Ms. Angry-t, aki örökké kiabáló vénkisasszony.
- Ha ennyire szeretne szerepelni, megadom a lehetőséget. Fordítsa le. Para ser o no ser. Esto aquí la pregunta. Nos?
- Lenni vagy nem lenni. Ez itt a kérdés. Shakespeare: Hamlet című művéből való.
- Rendben.
Ekkor nyílt az ajtó és egy magas fiú lépett be rajta. Határozottan belépett a terembe és a helyére indult volna, se Ms. Angry megállította.
- Jacob Black! Már megint késett. Itt marad délután és spanyolozik.
Shania elfojtott egy mosolyt, de a tanár éles szeme észrevette.
- Maga is tanul. Azt hitte, mert egy részt lefordított, mindent tud? Nem. Takarodjanak mind a ketten.
A lány rosszkedvűen ült le a helyére. Nem tud Elmenni a lányokkal vásárolni, ráadásul itt kell tanulnia.
Órák után egykedvűen sétált a folyósón. Lana és Marina sajnálkoztak, mert nem tudott velük menni. Benyitott a terembe, ahol már két alak is tartózkodott.
- Végre itt van. Maga és Black fordítani fognak. Ne segítsenek egymásnak. Ha 80%-nál rosszabb lesz, itt maradnak – azzal magára hagyta a két tanulót.
A fiatal lány vigyorogva ült le az asztalához nem messze a fiútól. Mindig jó volt nyelvekből, spanyolt gyerek kora óta tanult. Tudta viszont, hogy Jacob nem valami ász. „Segítsek neki? Nem fogok, ha nem kér meg.” Jó a vége felé járhatott, mikor megszólították.
- Nincs egy spanyol szótár nálad?
- Nincs. Mit nem tudsz? Segítek szívesen – mosolygott a fiúra.
- A kormány nem látott kiutat a válságból, ezért lemondott.
- El gobierno no vio un camino de la crisis, dimitida debido a esto.
- Kösz.
- Nincs mit.
Egy ideig csendben dolgoztak, azután Shania megszólalt.
- Végeztem.
- Máris? – Jacob döbbenten nézett a lányra.
- Igen. Te?
- A fele még vissza van. Ha belegondolok, most a haverokkal lehetnék vagy Bellával. Mit csinálsz?
A lány dühösen kitépte a lapot a kezei közül és gyorsan írni kezdett. Majd visszaadta a papírt.
- Tessék. Szerintem jó lett. Por qué no toma usted qué hay antes de su ojo para razonar?
Aquella muchacha no le ama. Most már mehetsz a barátnődhöz – felállt, lecsapta a lapot a tanári asztalra és kiment. Jacob értetlenül nézett utána.
Később a lány elsírta magát a szobájában. „Minden olyan jól alakult, míg szóba nem jött Bella. Miért kell neki folyton belezavarni a képbe?” Úgy döntött, hogy nem fogja magát hagyni. Kell neki ez a srác és meg fogja kapni. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
