A Szükség Szobája most az otthoni szobám képét vette fel, mint általában, amikor oda megyek. Másodikos korom óta tudok a szoba létezéséről, és persze ki is szedtem Jamesből, hogy hol van, és hogy működik. Ő még aputól hallotta. Tipikus! Ilyeneket mindig csak vele oszt meg. Na de most ez az, ami a legkevésbé érdekel. - Most mit tegyek? Belezúgtam - mondtam halkan.

Végül úgy döntöttem ideje pihennem, úgyhogy lefeküdtem az "ágyamra", de álom nem jött a szememre. Később valahogy azért nagy nehezen elaludtam. Reggel mikor felébredtem, már vége volt a reggelinek, sőt már az első óra is ment, ami nekem lyukas volt. Ettől függetlenül felmentem a klubhelyiségbe, de pechemre ott volt Aron is.

- Szia Lily! Hol voltál? - kérdezte Aron, majd megcsókolt.

- Szia Aron! Csak korán keltem, és jártam egyet - füllentettem

- Értem. Nem látszol túl boldognak. Történt valami tegnap este?

Fal fehér lettem a kérdéstől. Szerencsére ekkor jött oda Rebeca.

- Bocsi, Lily beszélhetek veled? - kérdezte Rebeca

- Persze! - mondtam, majd követtem fel a szobába.

Szerencsénkre a szoba most üres volt.

- Meg sem kell kérdeznem, hogy tudjam, hogy mi a bajod - mondta " én megmondtam" hangsúllyal.

- Mit tehetnék Reby?

- Egyszerű, de megvalósítani nehéz. Elfelejted Malfoyt. Ez az egész amúgy is bukásra van ítélve, ráadásul Aront sem bánthatod meg. Nagyon kedves srác, és szeret téged. Mindenkinek az a legjobb, ha minél hamarabb elfelejted ezt, a lehetetlen helyzetet, de ne aggódj, segítek.

- Köszönöm! - mondtam, miközben könnyeim az arcomat áztatták.

- Ugyan semmiség. Hisz' barátok vagyunk. Először jobb, ha elcseréled az ügyeletet valakivel.

- Rendben, beszélek is McGalagonnyal ebéd után.

Aznap délelőtt nehezen tudtam csak órán koncentrálni. Ebéd után pedig elmentem McGalagonyhoz.

Udvariasan bekopogtam az igazgatóiba. Pár másodpercre rá hallom, hogy szabad, így beléptem.

- Jó napot Miss Potter! Miben segíthetek?

- Jó napot igazgatónő! Arról lenne szó, hogy szeretném elcserélni az ügyeletet - mondom remegő hangon.

- Nem látom értelmét. Próbáltam a legmegfelelőbb beosztást csinálni, és úgy gondoltam önnek is így a legjobb, hiszen az első órája másnap reggel lyukas, így tud pihenni. Mi a problémája?

- Igen, ez igaz, de...

- De?

- De nem tudok Alex Malfoyjal dolgozni.

- Á hát innen fúj a szél. Miss Potter prefektusnak lenni olyan jutalom, amelyben nincs helye az egymás közti rivalizálásnak.

- Tudom tanárnő, és nem is kérném, ha nem lenne fontos.

- Igen tudom. Látom, hogy mindkettőjük tiltakozik a másik ellen, de nem értem mért ennyi idő után.

- Ne haragudjon tanárnő, de hogy mondja?

- Mr. Malfoy reggel járt bent, és ugyanezt kérte.

- Alex itt járt?

- Igen, és éppen ezért eleget teszek kérésüknek. Maga ma este lesz ügyeletben Mr. Lupinnal.

- Köszönöm tanárnő!

- Azért ne csináljon belőle rendszert!

- Rendben tanárnő! - mondtam, majd elmentem.

Felmentem a szobámba. A szoba üres volt. Úgy néz ki senki nem akarta a szabad idejét a szobában tölteni. Még Rebeca sem, pedig ő általában sokat tartózkodik a szobában. Hanyatt dőltem az ágyamon, de csak egy valaki járt a fejemben. Mért nem tudom elfelejteni? Mért jut folyton eszembe a tegnap este, ahogy gyönyörű szürke szemeivel rám néz, és azt mondja, szeret?

Este sikerült kiosonnom, úgy hogy Aron ne vegyen észre. Nem akartam vele beszélni, mert, ahogy rám néz, mindig eszembe jut, hogy átverem.

Igazából siettem, nehogy Teddy sokat várjon rám.

- Szia Lily! - Köszön, mikor odaérek

- Szia Teddy! Indulhatunk?

- Persze!

Járőrözés közben nem volt túl sok teendő, így beszélgettünk. Teddy a kedves bátyám James osztálytársa, de jó fej. Apu keresztfia, így volt párszor nálunk.

- Amúgy mért cseréltél társat? - kérdezte komoly arccal Teddy.

- Mert... Mert... - Na, most mit mondjak? - Mert nem tudtam dűlőre jutni Malfoyon.

- Alexen vagy Scorpiuson?

- Alexen.

- Hát egy Malfoyjal nem lehetett könnyű. De McGalagony direkt osztott hozzá.

- Mi? - Kérdeztem meghökkenten.

- Te mindenkivel kijössz, más nem tűrte volna egyik Malfoyt sem ennyi ideig.

- Szuper - mondtam morcosan.

Másnap reggel fáradtan ébredtem fel, és rohantam Rebecával enni, majd az első órára, délután pedig a klubhelyiségben pihentünk. Aron odajött hozzánk, mire Rebeca mosolyogva elment.

- Szia Lily!

- Szia Aron! Mizujs?

- Semmi. Hiányoztál. Tegnap délután óta nem is beszéltünk. Milyen volt az őrjárat?

- Nyugodt - mondtam, majd nagy nehezen egy mosolyt erőltettem az arcomra.

- Mi a baj?

- Semmi - mondtam mosolyogva.

- Lily! Látom, hogy baj van. Ismerlek már eléggé, hogy tudjam, hogy ez a mosoly csak a látszat. Látom, hogy perceken belül sírni fogsz.

Milyen igaza volt. Valóban úgy éreztem, menten sírni kezdek.

- Ne haragudj Aron, de ez nekem nem megy tovább! - mondtam, de már a könnyeim folytak is le az arcomon.

- Micsoda? - kérdezte Aron nyugodtan.

- Ez az egész. Nekem kell egy kis idő, hogy felfogjam a dolgokat körülöttem.

- Te most szakítani akarsz? - kérdezte meglepetten.

- I-Igen - mondtam elcsukló hangon.

Aron egy perc erejéig némán meredt maga elé, majd rám nézett.

- Ki az?

- Miről beszélsz Aron?

- Jajj Lily, ne tetesd a hülyét! Aki miatt szakítasz velem.

- Senki.

- Akkor mért teszed Lily?

- Mert... Mert... Nem bírom tovább. Én nem erre vágyom - mondtam, miközben könnyeim patakokban folytak végig az arcomon.

- Ezt én nem értem Lily! Az első lány vagy, akit valóban szeretlek.

- Sajnálom.

- Akkor azt hiszem, én magadra hagylak - mondta, de láttam, hogy egy könnycsepp csillant meg a szeme sarkában.

Én csak ültem ott, a kanapén. A könnytől a hajam az arcomra ragadt. Pár perc múlva Rebeca odajött hozzám.

- Jól van Lily, most már eleget sírtál. Te akartad így.

- Igen tudom - mondtam, de még most sem tudtam abbahagyni a sírást.

- Nézz rám Lily! Semmi baj! Most már túl vagy rajta. Ne akard, hogy idehívjam Jameset!

Erre a kijelentésre mindketten elnevettük magunkat.