Átlagos nyári nap

  Szünidő van, ezért a Bulstrode kastélyban vagyok. A nyarakat általában itt töltöm Cassiopeia nagynéném társaságában. Aki azt hiszi, hogy unatkozom, mert egyedül vagyok egy idős asszonnyal, nagyon téved. Néném gondoskodik a megfelelő elfoglaltságokról.

  Jelenleg a zongoránál ülök, és az előttem lévő darabot játszom. Egy pillanatra elkalandozik a figyelmem, ennek köszönhetően elrontom a játékot.

- Belinda megint eltévesztetted. Ma már harmadszor, pedig csak egy órája játszol – szemrehányóan nézett rám.

- Elnézést Cassiopeia néni. Nem fordul elő többet.

- Az előbb is ezt mondtad. Hányszor figyelmeztesselek? Egy aranyvérű hölgynek minimum egy hangszeren tökéletesen kell játszania. Az unokatestvéred, Narcissa Black a zongorán kívül hárfázik is, ráadásul gyönyörűen – elhallgatott, nyílván kimerítette a szóáradat.

- Tudom.

Narcissa Black igazából nem az unokatestvérem. Pollux bácsikám unokája, de idősebb nálam hat évvel.

- Szeretném, ha tökéletes lenne a tudásod. Holnapra vendégeket hívtam, nem örülnék, ha szégyent hoznál rám.

- Igen. Kik jönnek?

- Malfoy család, Cygnus Black és a családja, Orion Black, Walburga Black, valamint a fiúk Regulus. Bellatrix és Rodolphus Lestrange nem tudnak eleget tenni a meghívásnak.

- Értem – szóltam nagyon halkan.

- Gondolom Narcissa hárfázik, talán Regulus zongorázik. Mindketten kiváló zenészek, hiszen Blackek. Neked is le kell ülnöd, szórakoztatni a vendégeket.

- Ígérem, nem fogok csalódást okozni néném – elszántan néztem a hangszerre. Nem engedem, hogy Regulus jobb legyen nálam, ez sérti a hiúságomat.

- Remélem is. A ruhád elkészül addigra, gondoskodom róla – azzal felállt, ami azt jelentette vége a mai leckének.

- Néném! A szüleim nem jönnek el?

- Nem – kivonult a zeneteremből.

  Sokáig gyakoroltam, majd vacsora előtt elmentem sétálni a tó felé. Szeretem ezt a helyet. A Bulstrode birtok hatalmas, nagyobb és szebb, mint a miénk. Hatalmas sétányok vannak, de mellettük egy kis ösvény található, a tó felé vezet. Általában itt én szoktam sétálni, mert olyan érintetlennek tűnik. A Potter birtokon csak szökőkút van végeláthatatlan virágoskertekkel. Szép, de túlságosan gondozott. Emlékszem ott nem lehetett jókat sétálni, mert a bátyám és a barátja, Sirius (akit kitagadott Orion Black) mindenhol csapdákat helyeztek el. Itt viszont nem háborgatnak, nyugodtan mehetek. Szerencsére James utálja ezt a helyet, soha nem szokott önszántából ide jönni. Az órámra pillantok, ekkor látom, sietnem kell. Néném nem szereti, ha elkések a vacsoráról. Futva teszem meg az utat, sietek. Mielőtt belépnék, megigazítom a hajamat a tükörben és lesimítom a ruhámat. Nénikém már vár rám az étkezőben.

- Dinky! Tálalhatod a vacsorát – szólt rá az ott álló házimanóra. – Ülj le Belinda. Látom, megint futottál.

Helyet foglaltam, miközben azon tanakodom, miből jött rá. A ruhám rendesen áll rajtam, a hajam szorosan össze van kötve. Nénikém örök titok lesz előttem. Csendben fogyasztjuk el az ételünket. Vacsora után a néném elvonul pihenni, én felmegyem a szobámba.

Az asztalomnál Amina vár, levelet hozott. Leoldozom a borítékot, majd leülök az asztalomhoz. A baglyom a kalitkájához repül, nyilván elfáradt. Széthajtom a pergament, és olvasni kezdek.

Kedves Belinda!

 Sajnálattal értesítelek, hogy nem veszünk részt nagynénéd összejövetelén. Apád nem tud elszakadni a munkájától, egyedül nem teszem meg az utat. Nevedhez méltóan viselkedj.

Dorea

Bosszankodva teszem le a pergament. Anya már megint hűvösen írta a levelét. Általában akkor ír ennyire röviden, ha az apám is ott áll mögötte. Könnyen értelmezem a mondatokat. Apám nem óhajt eljönni, mert gyűlöli őket, az egykori Mardekárosokat. A neves rész, pedig arra utal, hogy a Blackekre ne hozzak szégyent. Végül válaszoltam a levélre, így illik. Fáradt vagyok, elmegyek fürdeni. Levendulás szappanom most is megnyugtat. Magamra kapom a smaragd színű köntösömet, majd a hajamat kezdem kifésülni. Kopogást hallok, ezért halkan szólok ki. Nénikém lép be az ajtón. A fésűt kiveszi a kezemből, maga kezdi el a hosszan tartó műveletet.

- Szép hajad van Belinda. Fontos, hogy megfelelően ápold.

- Tudom.

- Árad a levendula illat.

- Szeretem, ez a kedvenc illatom.

- Igen. Tiszta és üde, akár te – leteszi az ezüstöt. – Ideje lefeküdnöd. Holnap sok dolgunk lesz. Jó éjszakát.

- Nénikém?

- Tessék? – meglepődve fordul vissza.

- Nem őrzöl valamit, ami az édesanyámé? Esetleg egy naplót?

- Ezt nem tőlem kell kérdezned.

- Tudom. Anya nem tart semmit a lánykori életéből. Szeretném megismerni Dorea Black történetét.

- Esetleg mesélhetek egy keveset, de a testvéremet kéne kérdezned. Most pihenj.

- Jó éjt – köntösömet a spanyolfal mögött leveszem és felhúzom a smaragd színű hálóinget. Befekszek az ágyamba és rögtön mély álomba, merülök.

Másnap reggel kipihenten ébredek, sokat és nyugodtan aludtam. Rögtön a fürdő felé veszem az irányt, hogy vegyek egy kis ébresztő fürdőt. A levendula illat most is megnyugtat, felkészít az előttem álló napra. Ma vendégek jönnek hozzánk, megfelelően kell kinéznem. Fürdés után a köpenyemben lépek a szobámba. Friss meleg levegő árad az ablakból, jelezve a ma várható hőséget. Az ágyam rendben van, Dinky járt itt. Kinyitom a hatalmas szekrényemet, és megfelelő ruha után nézek. Választásom egy hosszú, pántos lila ruhára esik. Tökéletes a mai napra. Bokáig ér, mégis szellős, nem lesz melegem benne. Felveszem a hozzá illő lila, szatén cipőmet, így tökéletes. Hajamat fésülés után egyszerűen felcsatolom egy lila csattal (James ajándéka), magamra hintem a kedvenc parfümömet. Ideje lemennem, reggelizni, nénikém biztosan vár rám. Így is van. Az asztalnál ül, érkezésemre felpillant. Tudom, engem néz, hogy minden rendben van-e. Bólint, ma tökéletes a megjelenésem. Leülök az asztalhoz, Win tálalja a reggelit.

- Belinda, hogy érzed ma magad? Nem vagy fáradt?

- Jól vagyok néném. Kipihentem az éjszaka magam.

- Örülök. Szeretném, ha ma játszanál egy darabot, megnézem, hogy megy a zongora.

- Természetesen.

- Reggeli után felmehetsz a szobádba, majd szólok, mikor gyere le.

- Rendben.

- A vendégek délután érkeznek, három órakor. Addigra mindennek kész kell lennie.

A reggelit befejeztük, a manók leszedik az asztalt, majd nénikém parancsait próbálják megjegyezni. Legjobban Dinky bólogat. Ő még eléggé fiatal manó. Nemrég került hozzánk, de szorgalmas és engedelmes.  

- Belinda távozhatsz.

Szó nélkül a szobámba sétálok. Levelet kellene írnom Kethleennek, de nincs kedvem hozzá. Végül nekilátok, mert nincs jobb dolgom.

Kedves Kethleen!

 Köszönöm a legutóbbi leveledet. Nálam nem történik semmi különös dolog. Ma vendégül látjuk a varázsvilág legbefolyásosabb családjait. Nekem is kell zenélnem, kissé ideges vagyok emiatt. Remélem jól, és hasznosan töltöd a szünidöt. Végeztél már a családod történetével? A kutatással, hogy haladsz? A Black család történetét holnap kezdem el, a Potterrel végeztem.

Várom a válaszodat.

Belinda

Amina csendben tűri a következő feladat ecsetelését. Minél előbb el kell érnie a levélnek a barátnőmhöz. A választ meg kell várnia. Ebédemet a szobámban fogyasztom el. Naplóírással foglalom el magam. Szeretném elkezdeni a Black család történetét, de nénikém nem engedi, csak holnap kezdem el. Gyorsan kell majd értelmeznem, hisz haza nem vihetem a könyvet. Apám elégetné, amint meglátná. Rendkívül gyűlöli az anyaági rokonaimat. Engem is próbál átformálni a maga tetszésére, ezért töltöm itt a nyarat. Legalább nem kell elviselnem az évelődéseket, amiért Mardekáros lettem. Eléggé elkalandoztak a gondolataim, át kell öltöznöm. Hosszú smaragd színű pántos ruhát húzok fel, hozzá ezüst ékszerek illenek.

- Belinda, ideje lejönnöd. A vendégek nemsokára érkeznek.

Amint leértem, már jöttek is az első vendégek. Mosolyogva üdvözöltem őket, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Udvariasan társalogtam Walburga Blackkel, miközben Narcissa Malfoy kápráztatott el mindenkit zenetudásával. Figyelmemet nem kerülte el Regulus vizsgáló szeme. Szinte mindig figyelt, persze ezt más nem vette észre. Nem érdekelt különösen, hisz volt elég dolgom. Szinte félholt állapotban estem az ágyára. Nem foglalkoztam a szokásos tennivalókkal, helyette mély álomba merültem. Volt egy különös érzésem, miszerint holnap kemény nap vár rám.