Az utols� csepp a poh�rban

Caleb �ppen egy miniszt�riumi iratot olvasgatott, amikor egy h�ziman� jelent meg mellette, m�lyen meghajolt, majd megsz�lalt.
- Caleb �rfi, az apja h�vatja a dolgoz�szob�j�ba, most azonnal – sip�totta �les hangon a man�.
- Igen, erre m�r v�rtam – mondta a fi� csak �gy mag�nak, majd a man�hoz fordult. – K�sz�n�m, Barty, m�r megyek is – a kis l�ny meghajolt, �s egy pukkan�ssal elt�nt.

Draco az �r�asztal�ra t�maszkodva, lehajtott fejjel �llt, �s gondolkodott. Nem tudta, pontosan mit is k�ne tenni a fi�val, de abban biztos volt, hogy Caleb effajta viselked�s�t nem hagyhatja sz� n�lk�l. Azonban ott volt az a t�ny is, hogy fia imm�r feln�tt, �gy nem b�ntetheti meg kisfi� m�dj�ra, de ennek ellen�re az apja, �s Caleb most �tl�pett egy bizonyos hat�rt, amit nem kellett volna.
Az ajt�n kopogtattak, Draco m�g egy pillanatig gondolkodott, majd megfordult, �s dolgoz�asztal�nak t�maszkodva megsz�lalt:
- Gyere be!
Caleb lassan l�pett be, majd maga m�g�tt becsukva az ajt�t, meg�llt a szoba k�zep�n, �s v�rt.
Percek teltek el, am�g csup�n n�zt�k a m�sikat, mintha ezzel a „csat�val” egym�s erej�t pr�b�lt�k volna felm�rni. K�zd�ttek, mint k�t �si isten, akik a n�mas�g csat�j�val pr�b�lj�k a m�sikat maguk al� gy�rni, m�g v�g�l az apai hatalom gy�z�tt.

- K�rlek, bocs�ss meg nekem, ap�m. Amilyen m�don besz�ltem veled, az nem elfogadhat�, �m az�rt, amiket mondtam, nem k�rek bocs�natot – sz�lalt meg Caleb els�k�nt. Draco m�sodpercekig hallgatott, majd a lehet� legh�v�sebb hangon v�laszolt.
- Nem tudom, honnan vetted a b�tors�got, hogy kioktass engem, az ap�dat, de amit, �s ahogyan mondtad, az soha semmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt nem lenne elfogadhat�. M�lys�gesen csal�dtam benned, Caleb. �n nem ilyennek neveltelek. – Vett egy nagy leveg�t majd folytatta, kiss� emeltebb hangon. – M�g is hogyan k�pzelted azt, hogy ilyen st�lusban besz�lhetsz velem?!
- Mondd, hogy nem volt igazam – v�laszolt a fi� ugyanolyan hangnemben.
- Na ide figyelj, Caleb, ne mer�szelj ilyen hangon v�laszolni nekem, mert Merlinre esk�sz�m nem �llok j�t magam�rt – mondta az apa, szinte m�r kiab�lva.
- Mi�rt, mit csin�lsz velem ap�m, megversz, ahogyan Ellin�t? Vagy esetleg meg�tkozol? – emelte fel a hangj�t az ifjabb Malfoy. – Bebizony�tod, hogy val�ban az vagy, aminek mondtalak, egy sz�nalomra m�lt�… - �m nem tudta befejezni a mondatot, ugyanis Draco egy akkora pofont kevert le neki, amit�l, ha kicsit gyeng�bb lett volna, elesik.
- Az AP�D vagyok, Caleb! – ord�totta Draco.
- Igen, �s �letemben el�sz�r, sz�gyennel t�lt el, ha erre gondolok – Draco megdermedt. Ez az egy mondat k�pes volt arra, hogy minden haragj�t el�zze, �s hely�be csup�n v�gtelen f�jdalmat �s �ress�get hagyjon.
- H�t �gy �llunk – mondta v�g�l. – Akkor mi�rt vagy m�g itt?
- Tess�k? –k�rdezte a fi� �rtetlen�l.
- Nem foglak k�nyszer�teni, hogy egy olyan ap�val �lj egy�tt, akit ennyire sz�gyellsz. M�g ma elhagyhatod a Malfoy-k�ri�t. Kapsz el�g p�nzt, hogy saj�t lak�st vehess, �s term�szetesen, ha b�rmilyen t�mogat�sra van sz�ks�ged, tudod, hol tal�lsz.

Caleb csak hallgatott. � nem ezt akarta… Csup�n seg�teni szeretett volna a h�g�n, �s az apj�n. De ha Draco �gy d�nt�tt, � nem fog visszakozni, hiszen a Malfoyok b�szkes�ge nem engedi.
- Ha ezt akarod, ap�m, m�r megyek is csomagolni – v�laszolta, majd egy sz� n�lk�l kiment az ajt�n.
- Nem akarom fiam, de ez az egyetlen megold�s, hogy elmenek�lj innen – suttogta Draco a szoba cs�ndj�be.


- NEM – ki�ltotta Ellina. – Nem hagyhatsz itt, Caleb, nem teheted ezt velem! K�ny�rg�m, ne menj el. – A l�ny a t�rt�ntek hallat�ra �nk�v�leti �llapotba ker�lt. Minden egyes porcik�ja remegett, homlok�n izzads�gcseppek jelentek meg, arca falfeh�ren „t�nd�k�lt” az ablakon besz�r�d� f�nyben.
- Ellina, k�rlek, nyugodj meg – pr�b�lta csit�tani h�g�t a f�rfi. – Ez nem azt jelenti, hogy minden kapcsolat megsz�nik k�z�tt�nk. Hiszen mostan�ban nem l�ttuk egym�st t�l gyakran, nem lesz semmi v�ltoz�s. S�t, lesz egy �j lak�som, majd elj�hetsz megl�togatni – �m a l�nyra semmilyen �rv nem volt hat�ssal. Lassan �gy t�nt, hogy csup�n egy keskeny hat�r v�lasztja el att�l, hogy �sszeroppanjon. Hiszen azzal, ha most a b�tyja elmegy, az utols� t�masza t�nik el. �s ha az elt�nik, � is elveszett.
- K�ny�rg�m, Caleb, ne hagy itt. Mi�rt b�ntetsz, mit tettem ellened?
- Ellina, t�rj m�r �szhez – mondta Caleb kiss� hangosabban. – Hogy juthat ilyen h�lyes�g az eszedbe? – a f�rfi, most m�r komolyan megijedt. M�g soha nem l�tta h�g�t ilyen �llapotban. Ezalatt a p�r nap alatt, meg�ll�s n�lk�l k�zd�tt az apj�val, �s nem maradt ideje „regener�l�dni”, �s most, kezd kifogyni az erej�b�l.
- Akkor mi�rt? MI�RT?
- Ap�nk �gy d�nt�tt, hogy ez lesz a legjobb megold�s mindkett�nknek, �s nekem is ez a v�lem�nyem. De hidd el, hogy nem fog v�ltozni semmi, �n att�l m�g ugyan�gy megmaradok neked – a l�ny szeme felcsillant, mint aki most j�tt r� a titok nyitj�ra, �m ezzel egy�tt olyan kifejez�s �lt ki az arc�ra, amit�l Caleb hal�lra r�m�lt. Mintha ennyi �v harc ut�n, feladta volna a k�zdelmet.
- �rtem – mondta Ellina, majd hirtelen elhat�roz�ssal felt�pve az ajt�t, kirohant a szob�b�l. M�r nem �rdekelte semmi. Feladja… Megadja mag�t, ha az kell, mert ha Caleb elmegy, az sz�m�ra egyenl� a v�ggel.
- Ellina – rohant ut�na Caleb, de m�r nem tudta megakad�lyozni h�g�t a c�lj�nak el�r�s�ben.

- MI�RT! – �v�lt�tte a l�ny, mik�zben szinte r�t�rte az ajt�t apj�ra. – Mi�rt ut�lsz ennyire?
- Ellina, m�gis hogy k�pzeled… - kezdte Draco fel�llva sz�l�b�l, de l�nya nem hagyta v�gigmondani a „besz�det”
- Mondd meg ap�m, mi�rt ut�lsz ennyire? Hogyan gy�l�lhetsz olyan m�rt�kben, hogy az utols� embert is el�ld�z�d a k�zelemb�l, aki valamennyire tudta tartani bennem a lelket? Mit tettem, hogy ilyen b�ntet�st �rdemeltem? Mit akarsz el�rni, mondd?! Hogyan tudn�k m�g vezekelni any�m hal�l��rt? Tudom, tudom, hogy �n vagyok a felel�s �rte. Tudom, hogy azt k�v�nod, b�r ne sz�lettem volna meg, vagy hogy b�r �n haltam meg volna any�m helyett.
Hidd el, �n lenn�k a vil�gon a legboldogabb, ha meg tudn�m v�ltoztatni a m�ltat! Az �letem adn�m az�rt, hogy visszaadhassam �t neked. De nem tehetem! – egy pillanatra kifulladt. Kapkodta a leveg�t, �s �rezte, hogy nagyon r�vid id�n bel�l elvesz�ti az eszm�let�t �s a j�zan esz�t, ha ezt �gy folytatja, de nem tudott meg�llni. – K�ny�rg�m neked, k�ny�r�lj meg rajtam, �s ne vedd el t�lem az utols� embert, aki szeret. Mert sz�ks�gem van r�. Sz�ks�gem van arra, hogy �rezzem, hogy valakinek fontos vagyok, hogy �rezzem, hogy valakire sz�m�thatok, hogy tudjam, hogy ak�rmi t�rt�nik, � ott van. �s ha most Caleb elmegy, az utols� apr� rem�nyem is odav�sz. B�ntetni akarsz? K�nozz meg! K�rlek t�ged, k�ldd r�m az �tkot, �s tartsd rajtam, am�g mozgok, de esedezem neked, hogy ne k�ld el a b�ty�m. – Egyre nehezebben kapott leveg�t, szinte m�r h�rg�tt.

- Ellina – fogta meg Draco l�nya v�llait. –Ellina, nyugodj meg, k�rlek. – �m l�nya szemeib�l patakokban folytak a k�nnyek, mik�zben apja k�kl� szemeibe n�zett.
- K�rlek, apa – suttogta imm�r elhall� hangon. – K�rlek, ne tedd ezt velem. Gy�zt�l, feladom, csak Caleb hadd maradhasson. – Ez volt az utols� mondat, miel�tt idegei felmondt�k a szolg�latot, �s elvesz�tette az eszm�let�t.
- Ellina – r�zta meg finoman Draco l�nya test�t, majd r�eszm�lve, hogy mi is t�rt�nt azonnal cselekedett.
- Caleb, azonnal vidd a szob�j�ba �s fektesd le, �n is ott leszek egy percen bel�l. – A fi� sz� n�lk�l k�vette apja utas�t�s�t, aki ek�zben, az eg�sz „besz�lget�st” v�gighallgat� Constance seg�ts�g�vel, az egyik szekr�nyhez rohanva, kiv�logatta a l�ny�nak sz�ks�ges b�jitalokat, majd azonnal fia ut�n indult.
- Constance, seg�ts ezeket megitatni vele. Caleb, jeges v�z �s t�r�lk�z� – adta ki az utas�t�sokat, majd mik�zben fia Ellina csukl�ira �s homlok�ra jeges vizes t�r�lk�z�t tett, a hirtelen felsz�kken� l�z ellen, Constance �vatosan itatta a folyad�kokat a l�nnyal, mik�zben Draco minden egyes kortyot, az ujj�val k�s�rve seg�tett le a l�nya tork�n. Mind e k�zben egyetlen gondolta j�rt a fej�ben: - Nem vesz�thetem el �t is, azt m�r nem �ln�m t�l…