Csak reggel vettem észre, hogy a klubhelyiségben aludtunk el. Mikor kinyitottam a szemem, ő még engem átkarolva szuszogott. - Milyen jóképű, még ha alszik is - gondoltam, miközben próbáltam lehámozni magamról a karját, hogy elmenjek összeszedni magam még a reggeli előtt.

- Hová osonsz? - kérdezte Aron kómásan.

- Reggel van. Nemsokára reggeli, aztán meg bájitaltan lesz. Nem késhetünk el!

- Dehogynem. Prefektus vagy, csak van valami külön szabály erre – viccelődött Aron.

- Nem, nincs, ráadásul nemsokára a többiek is felébrednek.

- Akkor még pont van egy kis időnk.

- Aron! - Próbáltam fegyelmezni, de ő visszahúzott magához, és szenvedélyesen megcsókolt.

Pont, mint előző éjjel. Olyan érzékien, de talán most kicsit vadabbul, szenvedélyesebben.

- Oké! Most már csak jó nap lehet, úgyhogy felkelek, de csak a te kedvedért.

Elmosolyodtam, majd a szobám felé vettem az irányt. Gyorsan felöltöztem, majd a fürdőben megcsináltam a hajam is, majd visszamentem a szobába. A többiek még nem voltak fent, de ezt nem bántam. A szobatársaim közt éjszakai lénynek számítottam, így már megszoktam, hogy sokszor vagyok fent egyedül. Igazából szerettem, mert ilyenkor csendes volt a szoba. De aztán a szomszéd ágyról hallottam Rebeca nyöszörgő, álmos hangját.

- Jó reggelt, Lily! Hogy aludtál? És egyáltalán mikor jöttél vissza?

- Hát... ami azt illeti, tíz perce.

- Micsoda? - pattant fel Rebeca - Te egész éjjel kint voltál... Aronnal?

- Igen, de nem történt semmi. Vagyis hát… Nem egészen úgy mentek a dolgok, mint ahogy terveztem.

- Mert?

- Hát, ami azt illeti, nem bájitaloztunk, sokkal inkább randiztunk, aztán belenéztem a szemébe, és aztán megcsókolt, és valahogy elnyomott minket az álom. És reggel megint megcsókolt.

- Na, várj! Ezt fel kell dolgoznom. Azt akarod mondani, hogy te meg Aron jártok?

- Én is alig hiszem el. Viszont nagyon boldog vagyok.

- Az látszik. De figyelj csak! Biztos vagy benne?

- Reby! Erre vártam harmadéves korom óta. Ennél biztosabb nem lehetek benne.

- Rendben, csak féltelek.

- Most nincs mitől.

Tíz perc múlva a többiek is elkezdtek ébredezni, mi pedig Rebecával jókedvűn elindultunk a nagyterembe reggelizni. A nagyterem előtt jártunk nem sokkal, mikor hirtelen valaki hátulról befogta a szemem. Végigsimítottam a támadóm kezén, és egyből tudtam ki az.

- Aron! - mondtam magabiztosan.

- Nem talált!

- Nem-e? - kérdeztem nevetve.

- Nem bizony! - mondta, de már el is engedett, és lágyan megcsókolt. - Gyönyörű vagy!

Én csak egy mosollyal válaszoltam, mire ő megfogta a kezem, és mentünk reggelizni. Mikor beléptünk a nagyterembe, mindenki minket nézett. Lányok tömegei néztek úgy rám, hogy ha a pillantással ölni lehetne, már rég halott lennék. Ilyen érzés hát a suli legmenőbb srácával járni. Nem mondom, hogy nem zavart az, hogy folyton minket bámultak, és sutyorogtak, de Aronnal lenni mindent megér.

Reggeli közben sokat beszélgettünk, majd mentünk az első órára, ami nem volt más, mint bájitaltan. Az öreg Lumpsluck professzor pedig nem volt épp jó kedvében. Apu és anyu miatt viszont az egyik kedvencének tartott, így elnézte, hogy késtem kereken tíz másodpercet, ami annak volt köszönhető, hogy Aron nem volt feldobva attól, hogy órára kell mennünk.

Gyorsan leültem Rebeca mellé, és nekiláttam a mai bájitalnak. Természetesen azért volt némi tudásom a bájitalok terén.

Órák után nyugodtan dőltünk hátra a klubhelyiségben.

- Teljesen kifáradtam. Az SVK a végére már nem kellett volna. Este meg ügyelek, úgyhogy a pihenésről lemondhatok - bosszankodtam hangosan.

- Az alvás szépít, de ne aggódj, te így is gyönyörű vagy.

- Köszi, de azt hiszem, felmegyek pihenni egy kicsit.

- Képes lennél itt hagyni, amikor ilyen sok lány van itt?

- Ez zsarolás, ugye tudod?

- Igen - mondta hatalmas vigyorral az arcán, majd megcsókolt.

Így egészen estig a klubhelyiségben voltunk. Közben megcsináltuk a leckét, ami kissé nehezen ment, mert ötpercenként álltunk meg "pihenni".

Este vacsi után pedig mehettem ügyelni Alex Malfoy-jal. A második emeleti folyosón várt, persze alaposan megvárattam.

- Hé, Potter! Felétek nem ismerik az órát?

- Malfoy! Felétek meg a jó modort, ahogy látom. Inkább induljunk. Így is hosszú éjjel lesz.

- Ne parancsolgass, Potter! Menjünk!

Ilyen indítással kezdünk neki az őrködésnek. Nem volt túl mozgalmas este. Csak néhány harmadéves lány, és egy ötödéves pár nem találta meg a helyét, így gyorsan felzavartuk őket a saját körleteikbe. Mivel fél órája csak jártunk a folyosókon munka nélkül, Alex gyorsabb tempóban elindult az ellenkező irányba.

- Te meg hová mész? - kérdeztem bosszúsan.

- Hát aludni. Fél órája nincs semmi, úgyhogy már nem is lesz, én meg dupla gyógynövénytannal kezdek holnap.

- De itt kell maradnunk! Prefektus vagy. Ezt vállaltad.

- Egy frászt! Arról nem volt szó, hogy veled kell töltenem az estémet, és a locsogásodat kell hallgatnom. Jó éjt Potter! - mondta, majd elment.

El sem tudtam hinni. Nekem sem az volt minden vágyam, hogy vele legyek, de a kötelesség, az kötelesség. Én persze szerencsés vagyok, hisz' holnap az első órám lyukas lesz, de akkor is. Mit képzel ez magáról? Viszont úgy éreztem, nem lehetek akkora szemét, hogy beáruljam. Inkább én is elmentem aludni.

A megmentő

Mikor reggel felébredtem, szokásosan még senki nem volt ébren. Azonban Rebeca nemsokára felébredt.

- Milyen volt az esti őrjárat? - kérdezte nyúzott, álmos hangon.

- Szerinted milyen lehetett az estét Alex Malfoy-jal tölteni?

- Malfoy-jal? Nem is mondtad, hogy vele ügyelsz.

- Elfelejtettem. Amúgy éjfél után nem sokkal elhúzott, úgyhogy én is eljöttem aludni.

- Mi? Na, ez is rá vall. Ott hagy egyedül, mert várja egy rakat csaj.

- Nem tudom. Tény, hogy elment, de nem is bánom. Megyünk reggelizni?

- Persze, csak várj, míg felöltözöm.

- Oké, de siess!

Rebeca gyorsan elkészült, így lementünk enni. A nagyteremben még nem voltak sokan, mivel még elég korán volt. Viszonylag hamar megreggeliztünk, főleg mivel nem is voltam nagyon éhes. Miután megreggeliztünk, felmentünk a klubhelyiségbe. Ott megláttam Aront, így magára hagytam Rebecát, és odamentem hozzá.

- Szia, Lily! - mondta majd megcsókolt.

- Szia, Aron!

- Mi volt tegnap este?

- Á, Alex totál tapló volt, és éjfél után elment. Aztán inkább én is mentem, mert nem akartam egyedül járkálni a kastélyban.

- Mit képzel magáról? Na, mindegy. Hogy aludtál?

- Jól. Te?

- Nem sokat aludtam.

- Mért?

- Folyton te jártál a fejemben - mondta mosolyogva Aron.

- Te! Már azt hittem beteg vagy. Nem hiszek el.

- És ezt? - kérdezte, majd szenvedélyesen megcsókolt.

- Azt hiszem, ezt igen - mondtam mosolyogva, miközben továbbra is a karjai közt tartott.





Körülbelül másfél hónapja járunk Aronnal, és azóta szinte minden percemet vele töltöttem, keddenként pedig esténként őrjáratokra jártam Alex Malfoy társaságában. És Rebeca....Na, igen! Vele nem túl sok időt töltöttem mostanában. Épp ezért délután kimentünk a parkba. Bár az idő is jelezte, hogy rendesen október közepe van, de úgy éreztem kell egy kis levegő.

- Te tudtad a mágiatörténet házit? – kérdezte Rebeca

- Hát, Aron magyarázott valamit, de sem ő, sem én nem figyeltünk. Majd valami lesz.

- De édes! A barátjával együtt írnak leckét - mondta egy mardekáros lány, aki mögött két másik állt.

- Angela! Micsoda meglepetés! Tudod, nekem legalább van barátom, te meg hiába futsz Alex után.

- Ezt vond vissza, Potter!

- Mért tenném? Minden szó igaz.

- Utoljára figyelmeztetlek, Potter!

- Mire is?

Ahogy ezt kimondtam, Angela pálcát ragadott.

- Ampia miastus! – a szó végére Rebeca a földön feküdt.

Egyből odarohantam hozzá, de szerencsére csak elájult. Nem tudtam türtőztetni magam, nagyon mérges lettem, és Angela elé álltam.

- Most mit akarsz csinálni, Potter? Halálra nézel? - mondta Angela, miközben mindhárom mardekáros lány nevetni kezdett. Ekkor nem is tudom milyen elhatározásból hatalmas pofont adtam Angelanak. - Ezt most megbánod, Potter! Adaktarula! – szegezte rám a pálcáját, mire felemelkedtem, és a tó közepén kötöttem ki. - Jó pancsolást Potter! -mondta Angela, majd nevetve elmentek.

Persze sok dolgot el lehetett rólam mondani, de azt nem, hogy túl jó úszó lennék.

- Segítség! Valaki segítsen! - kiáltottak segítségért. - Segítség! Valaki segítsen már! -
Hirtelen észrevettem, hogy valaki a parton ledobja a köpenyét, és beugrik a vízbe. - Segítség! - kiabáltam tovább. Mikor észrevettem ki a megmentőm, kicsit elámultam. - Alex?

- Maradj nyugodtan, Lily! Nem lesz semmi baj - mondta, majd a vállam alá nyúlt, és elindult velem a partra.

Csodálatosan úszott, de szerintem én becsavarodtam.
- Tényleg Lilynek nevezett? Na és különben is, Alex Malfoy beugrott a jéghideg vízbe, hogy megmentsen? Ez csak valami vicc lehet - végig ezen gondolkoztam, miközben a part felé haladtunk.

Mikor kiértünk, nem is nagyon tudtam megszólalni.

- Köszönöm! - mondtam ki nagy nehezen, miközben Alex rám terítette a köpenyét, amit a parton hagyott. Végképp nem értettem, de ezt ő is észrevette.

- Csak, hogy meg ne fázz. - mondta válaszul a meglepődött tekintetemre, de ettől még jobban meglepődtem.

Mi történik itt? Alex Malfoy az előbb mentette meg az életem, és most meg vigyáz rám.

- Lily! - Hallom az ismerős hangot a hátam mögül.

- Aron!

- Jól vagy, Lily? Mikor meghallottam, mit történt, azonnal jöttem.

- Semmi bajom - mondtam, miközben átöleltem.

- Hogy jöttél ki?

- Ami azt illeti... - odanéztem, ahol egy perce még Alex állt, de most nem volt ott. - ... nem számít.